fbpx

(Pezzetta-Vaski Mónika élménybeszámolója)

 

Számomra egy futóverseny mindig ajándék. Imádom a verseny előtti drukkot, az utolsó laza edzéseket és hogy aznap minden a sportról, futásról szól. Olyan energiák és érzelmek szabadulnak fel a rajtvonal előtt, amit csak az érthet igazán, aki már állt ott.

Helsinkiben állni a rajtvonal előtt pedig igazán különleges élmény. Finnország régóta a bakancslistámon volt, egy álmom vált valóra ezzel az utazással. Futni a világ egyik legboldogabb országában, ott, ahol a világon a legtisztább a levegő… kell ennél több?
 Felkészülés szempontjából nem ideális időpontban volt a verseny (aug. 21.). Nyáron, a meleg hónapokban képtelenség olyan minőségű és mennyiségű edzést elvégezni, ami megnyugtató magabiztosságot és edzettséget ad. A sportban aranyszabály, hogy azt tudod kivenni belőle, amit beletettél.

Ezért is vagyok hálás Balatoni-Huber Verának, testtartás coachnak, akivel a verseny előtti hetekben dolgoztunk együtt, az ő irányításával elvégeztem a Spirálstabilizáció alaptanfolyamot. Ezek a gyakorlatok olyan alapokat nyújtottak, amik nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kevesebb futó edzés ellenére is minden megingás nélkül, jó tempóban tudtam teljesíteni a félmaratoni távot. Végig erősnek és nagyon stabilnak éreztem magam, szép volt a tartásom és az emelkedők sem jelentettek akadályt.


Helsinkiben olyan változékony az időjárás, mint Londonban. Bármikor eshet az eső, a másik pillanatban már hétágra süt a nap. A verseny napján azonban szerencsénk volt, 17 fok, szélcsend és borult ég. Körülbelül 6000 induló volt, de a tömegből szinte semmit nem éreztünk. A covid miatt egy 40 perces idősáv állt a futók rendelkezésére, hogy elrajtoljanak.Mi rögtön az elején indultunk, kezdettől egyenletes tempóban haladtunk. Kb. 3,5 km-ként következtek a frissítőállomások, utcai zenészek, táncosok, igazi fieszta hangulat volt. 🙂

Változatos volt az útvonal, kicsit dimbes-dombos, jártunk a belvárosban, lakótelepeken, hajókikötőben, exkluzív városnézés a javából. Egy hosszú tengerparti egyenes után szakítottuk át a képzeletbeli célszalagot, kéz a kézben a férjemmel. Ez az a pillanat, ami minden küzdést, harcot, nehéz, izzasztó percet megér. Megcsináltuk, Helsinki már “csak” a miénk. 
Köszönöm.

Az 1. részért kattints ide

A 2. részért kattints ide