Egyszerre túl sok feladat végzése kiégéshez vezethet
Az úgynevezett „multitasking”, vagyis több feladat párhuzamosan történő végzése, egyszerűen telíti az elmét és folyamatos nyomás alatt tart. Nem csoda, hogy ez az egyik legkárosabb, ugyanakkor leggyakoribb rossz szokás. Téves elgondolás, hogy hatékonyabbak vagyunk, ha több/sok feladatot igyekszünk egyszerre ellátni. Rövidebb idő alatt éred el a kitűzött célt, ha egyszerre egy dologra fókuszálsz és azt igyekszel a lehető legjobban megoldani.
Ugyanúgy nem hatékony több dolog együttes végzése vagy azok folyamatos váltogatása vagy ha bárhol, bármikor elérhető vagy, rendelkezésre állsz. Ha online vagy, óriási a kísértés, hogy mindennel kapcsolatban naprakész legyél és ne maradj le semmiről. Tégy egy próbát és tedd félre vagy kapcsold ki a telefonod, s figyeld meg így milyen hatásfokkal végzed a feladataid! A jó stratégia az, ha olyan dolgokra összpontosítasz, amikkel ugyanakkora idő- és energia ráfordítással nagyobb eredményt, teljesítményt érsz el.
Mindenre igent mondani
Az idő az egyik sarkalatos tényezője a produktivitásnak és a kreativitásnak. Nem tanították meg nekünk, hogyan mondjuk „nem”-et valamire, sokkal inkább azt tanuljuk meg, az a reakció rögződik bennünk, hogyan ne mondjunk „nem”-et. A nemleges választ általában durvának, modortalannak tartják, azonban, ha mindenre rábólintunk, korlátozzuk a kreatívan és valóban hasznosan eltöltött időnket. Azzal, hogy „nem”-et mondasz valamire, az idődet és figyelmedet a valódi céljaidra, feladataidra, alkotó munkádra fordítod, ahelyett, hogy olyan kéréseket teljesítesz, melyekkel csupán másoknak szeretnél megfelelni.
Formáld pozitívan az önmagadról alkotott képet!
„Nem vagy elég jó!” „Nem tudod megcsinálni!” „Inkább ne is próbálkozz!” „Már túl késő!” „Senki nem fogja értékelni vagy egyáltalán észrevenni, amit csinálsz!” „Ne pazarold rá az időd!” Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal, ha rendszeresek, olyan negatív megerősítéseket mélyítünk el magunkban, melyek megszokott válaszreakcióvá merevedhetnek. Így nem csak a környezetünk kínálta lehetőségekről mondunk le, de önmagunkba vetett hitünk, egészséges önszeretetünk tekintetében is ártalmasak.
A negatív belső megerősítéseinket olyanokra kell lecserélni, melyek az egészséges önbizalmat táplálják bennünk. Ha hibázol, bocsáss meg magadnak és tekints inkább úgy rá, mint egy helyzetre, tapasztalatra s vizsgáld meg, mi az, amit tanultál belőle és hogyan lehetne esetleg másként csinálni. Egyaránt fontos, ne engedd senkinek, hogy a hibáidat vagy a hiányosságaidat, gyenge pontjaidat minduntalan az orrod alá dörgölje vagy hogy tökéletességet várjon el tőled.
A siker, a jóllét összefügg azzal, mennyire értékeljük magunkat.
Nem szabad olyan elvárásokat támasztani magunkkal szemben, amikben egy soha el nem érhető, „tökéletes” állapotot, helyzetet fogalmazunk meg és ahhoz kötni bármilyen célkitűzésünk megvalósítását. Így csak magyarázkodunk, halogatunk és kifogásokat keresünk, várva a „legmegfelelőbb” pillanatra, körülményekre és így tovább. Inkább fogadjuk el, hogy a lehetőség mindig adott és készen állunk rá, hogy az első lépést megtegyük – hiszen ennek vágya már megfogalmazódott bennünk! – a többi pedig gyakorlás kérdése. A céljaink felé pedig számtalan tapasztalaton keresztül vezet az út. Ne társítsunk hát hozzájuk valamilyen pozitív vagy negatív előjelet, egyszerűen csak vizsgáljuk meg, mi történt és használjuk fel a tanultakat. Engedjünk a változásoknak, hagyjuk, hogy a célunk is formálódjon, letisztuljon közben. Figyeljük meg, hogyan csitulnak el bennünk a hátráltató, negatív kritika hangjai és hogyan fejlődik egészséges kritikai szemléletünk, önértékelésünk, tudatosságunk.
Tökéletességre törekvés
A halogatás abban a félelemben gyökerezik, hogy amit csinálunk, vagy ahogyan valamit csinálunk, az nem jó. A tökéletességre törekvés megöli a kreativitást. Ne aggodalmaskodj minden apró részlet miatt, miközben előre haladsz. Ami számít, hogy teszed a dolgod. Ez az, amit a való életben értékelnek, nem a tökéletesség hajszolását. Ha most még csak egy csekély lépést tudsz tenni a változás irányába, tedd meg s követi majd a többi.
A kész jobb, mint a tökéletes
Biztosan lesz olyan is, hogy elhibázod majd egyszer-kétszer, még akkor is, ha úgy érzed, most aztán mindent beleadtál – de ezzel nincsen semmi gond! Ne kezdj végeláthatatlan önvádaskodásba, ha utólag visszatekintve úgy érzed, rossz döntést hoztál. Az önmarcangolás nem vezet sehová, viszont magadnak ártasz vele.
Ám, ahogyan a perfekcionizmus is voltaképpen egy „tanult szokás”, ugyanilyen módon gyakorolható e kényszer feloldása is. A lényeg: ne ragadj le a hibáidnál és ne lovalld bele magad ezek felsorakoztatásába! Egyszerűen csak áll fej, porold le magad és lépj tovább! A helyzetre, feladatra, a célodra figyelj és jönni fog a megoldás! Ne fordítva próbálkozz, ne maximalista elvárásaid és feltételeid közé akard bepréselni azt, amit el szeretnél érni, mert így mindvégig elégedetlenül füstölögsz és elért eredményeidnek sem fogsz tudni önfeledten örülni. Lazíts egy kicsit és légy jelen abban, amivel foglalkozol!
Nem számít, hányszor hibázol, milyen lassan haladsz, így is sokkal előbbre vagy, mint ha bele sem vágsz.
A kreativitás pont akkor fejlődik, amikor nem törekszünk a tökéletességre, hanem arra összpontosítunk, hogy elvégezzük a feladatot. A tetteid számítanak, a szavak, gondolatok vagy tervek elszállnak, folyton változhatnak.
Teremts időt és helyet az ötleteidnek! Próbáld ki, milyen, ha egészen más módon közelíted meg a feladatot. És mindenekelőtt: ne aggodalmaskodj afelől, mi mindent hozhat magával.
A problémamegoldás és minden egyéb alkotó folyamat lényegében olyan, mint a járás: bal láb=kérdés, jobb láb=megoldás. Folytasd addig, míg meg nem érkezel!
A cikk első részét itt találod
