Szokásaink meghatároznak minket. És semmi sem tud olyan kártékony hatással lenni a kreativitásra és a produktív, eredményes életre, mint a rossz szokások. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet éljünk, mely elégedettséggel tölt el minket, fel kell szabadítani magunkat rossz beidegződéseinktől. Mindez – főleg az első lépések megtételekor – nagy erőfeszítéseket és odafigyelést kíván, de a pozitív változások csakhamar igazolnak afelől, hogy jó úton haladunk.
Egyszerűen csak időt és figyelmet kell fordítanod azokra a szokásaidra, melyek hátráltatnak a fejlődésben és előrelépésben az életed bármely területén.
Számolj le a kifogásaiddal!
Kaptad már azon magad, hogy automatikusan kifogások gyártásába kezdtél, mihelyt valami nem úgy alakult, ahogy vártad, tervezted? Próbáltál – magad megnyugtatására – megmagyarázni, miért nem tudtál vagy miért nincs lehetőséged valamit megtenni? Íme néhány a leggyakrabban ismételgetett kifogásaink közül:
- „Túl fáradt vagyok”,
- „nincs időm”,
- „nem vagyok rá képes”,
- „majd valaki más megoldja”,
- „most már túl késő”,
- „ez nem a megfelelő idő”,
- „nem vagyok (elég) tehetséges hozzá”,
- „nem állok még készen”,
- „túlságosa félek”,
- „nincs, aki segítsen”,
- „mi van, ha elhibázom/ha nem sikerül”,
- „nem vagyok elég motivált”,
- „inkább nem csinálok semmit”,
- „nincs (még) hozzá elég pénzem”.
Azonban minél tovább vesztegeted az időd és az energiád üres magyarázatokra, annál kevesebb időd jut a valós cselekvésre. Könnyebb kibúvót találni, miért halogatjuk az első lépést megtenni a belül már annyira vágyott változás felé, de ne feledd, az idő ettől függetlenül még telik s ha rendre visszavonulót fújsz, azzal csak kifogásaid száma gyarapszik, holott egy lépéssel közelebb lehetnél a számodra boldog, harmonikus, kielégítő életed felé.
De mint minden ördögi körből, ebből is van mód a kitörésre: kilépni a komfortzónánkból, akár egy apró változtatással. S meglepve tapasztalod majd, hogy már el is indultál a változás útján! A legtöbben azzal a makacs illúzióval élnek, hogy mindig lesz holnap, amikor a mai nap munkáját elvégezhetjük, miért ne halaszthatnánk akkor későbbre? Állhatatosan kitartunk ezen elképzelésünk mellett és húzzuk az időt, míg nem a munka súlyos teherként nehezedik ránk.
Ez azért van, mert biztonságosabb számunkra a megszokott mintáink szerint cselekedni és környezetünktől a megszokott visszacsatolásokat kapni. A komfortzóna határain belül maradni kiszámíthatóbb. A mentális biztonságra törekvés nagyon erősen munkálkodik bennünk, így érthető, miért is olyan nehéz felhagyni valamivel, ami ennek fenntartását táplálja.
