fbpx

Ismerkedés, új szokás kialakítása
(Pezzetta-Vaski Mónika élménybeszámolója)

 

Nagyon szerencsés vagyok, hogy részt vehettem a Spirálstabilizáció alaptanfolyamon. Vera sportolókkal még nem dolgozott együtt ennek a tréningnek kapcsán és rám esett a választása, hogy a közös munkánk alatt beszámoljak a módszer alkalmazásával tapasztalt élettani hatásokról.

Aki esetleg nem ismer, amatőr futó vagyok, emellett túrázni és jógázni szeretek.
Június végén kezdtük el a foglalkozásokat és 5 hétig dolgoztunk együtt. Első alkalommal, mielőtt még bármit is elhangzott volna a spirálstabilizációról, rögtön egy fénykép készült rólam álló helyzetben oldalról. Esküszöm, még figyeltem is, hogy szép egyenesen tartsam magam, kihúztam magam, ahogy azt gondoltam, hogy kell. Aztán rögtön szembesültem is a ténnyel, hogy ez csak önámítás és magától a beesett vállaim nem kerülnek a helyükre.

A vállak mellett egyértelműen a csípőhajlító izmok megrövidülése volt szembetűnő. Mindkettő élettani hatásával tisztában vagyok, nem csak esztétikailag látom, fizikailag is érzem a negatív hatásukat. Erről egy kicsit bővebben később írok még.
Szóval a feltérképezés és az alapismeretek megismerése után elkezdtük a gyakorlatokat, amik kívülről elsőre nem is tűntek olyan megerőltetőnek és bonyolultnak. Aztán jött a felismerés, hogy ez a mozgásfajta mennyire összetett és magas koncentrációt igényel. Pontosan ezt szeretem benne, leköti minden idegszálamat, közben csak az adott mozgássorra tudok koncentrálni, emellett intenzív izommunkát követel. 


Sportolóként nagy előnyt jelent számomra a magasfokú testtudat, hiszen az instrukciókat pontosan kell követni, ezáltal kerül minden testrészünk a helyére. Így leszünk képesek felvenni a stabil testhelyzetet és megtartani azt. Az első alkalom után napi 15 percet gyakoroltam, észrevettem, hogy sokszor “igazgatom” magam a tükörben és figyelni kezdtem a többi embert, hogy nála mi újság. Fontos, hogy kialakítsunk egy napi rutint ezzel kapcsolatban, így szokássá és rendszeressé válik.

Nekem az edzések utáni, illetve lefekvés, zuhanyozás előtti időpont vált be. Vera nagyon jó módszere, hogy mindig kössük valamihez, így az agyunk is könnyebben rááll a feladatra. A 2. részért kattints ide

(Pezzetta-Vaski Mónika élménybeszámolója)

Az alapgyakorlatok elsajátításának van egy szisztematikusan felépített sorrendje, ez alapján haladtunk nálam is. Azzal a különbséggel, hogy bizonyos esetekben nehezített testhelyzetben, nagyobb mozgástartományban végeztem a gyakorlatokat. Ezt szeretném kiemelni, hogy mennyire pozitívan hatott rám, hiszen specifikusan, mindenki a saját képességeinek megfelelően tudja erősíteni az izmait, elvégezni a nyújtást.

Két hét rendszeres gyakorlás után már éreztem magamon a módszer jótékony hatását. Gyorsabb volt a regenerációm és az edzések utáni, másnapi nehézkes mozgás, esetleges izomláz mértéke is csökkent, illetve meg is szűnt.

A harmadik, negyedik héten tapasztaltam azt a változást, ami számomra a legtöbbet jelenti. Korábban, bizonyos kilométerszám felett, ez lehetett 15, de akár csak 10 km is, mindig jött egy kellemetlen feszítő érzés az ágyéki résznél, ami látványosan csökkentette a lépéshosszt és ezáltal szétesett a mozgásom.  Amióta rendszeresen végzem a gyakorlatokat, ez a feszítő érzés megszűnt és sokkal stabilabb a mozgásom, nem esik be a vállam, szebb a tartásom futás közben is. Körülbelül egy hónap után, közeledve a félmaratoni versenyre való felkészülés vége felé, egy tizenhét kilométeres edzés alatt a dombokat is energikusan, tempósan tudtam futni, igazi wow élmény volt. Olyan alapokat ad a spirálstabilizáció, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a sérüléseket, kellemetlen fájdalmakat és eredményesek legyünk, kihozzuk magunkból a lehető legjobb teljesítményt. (Folyt. köv.) Az 1. részért kattints ide

 

(Pezzetta-Vaski Mónika élménybeszámolója)

 

Számomra egy futóverseny mindig ajándék. Imádom a verseny előtti drukkot, az utolsó laza edzéseket és hogy aznap minden a sportról, futásról szól. Olyan energiák és érzelmek szabadulnak fel a rajtvonal előtt, amit csak az érthet igazán, aki már állt ott.

Helsinkiben állni a rajtvonal előtt pedig igazán különleges élmény. Finnország régóta a bakancslistámon volt, egy álmom vált valóra ezzel az utazással. Futni a világ egyik legboldogabb országában, ott, ahol a világon a legtisztább a levegő… kell ennél több?
 Felkészülés szempontjából nem ideális időpontban volt a verseny (aug. 21.). Nyáron, a meleg hónapokban képtelenség olyan minőségű és mennyiségű edzést elvégezni, ami megnyugtató magabiztosságot és edzettséget ad. A sportban aranyszabály, hogy azt tudod kivenni belőle, amit beletettél.

Ezért is vagyok hálás Balatoni-Huber Verának, testtartás coachnak, akivel a verseny előtti hetekben dolgoztunk együtt, az ő irányításával elvégeztem a Spirálstabilizáció alaptanfolyamot. Ezek a gyakorlatok olyan alapokat nyújtottak, amik nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kevesebb futó edzés ellenére is minden megingás nélkül, jó tempóban tudtam teljesíteni a félmaratoni távot. Végig erősnek és nagyon stabilnak éreztem magam, szép volt a tartásom és az emelkedők sem jelentettek akadályt.


Helsinkiben olyan változékony az időjárás, mint Londonban. Bármikor eshet az eső, a másik pillanatban már hétágra süt a nap. A verseny napján azonban szerencsénk volt, 17 fok, szélcsend és borult ég. Körülbelül 6000 induló volt, de a tömegből szinte semmit nem éreztünk. A covid miatt egy 40 perces idősáv állt a futók rendelkezésére, hogy elrajtoljanak.Mi rögtön az elején indultunk, kezdettől egyenletes tempóban haladtunk. Kb. 3,5 km-ként következtek a frissítőállomások, utcai zenészek, táncosok, igazi fieszta hangulat volt. 🙂

Változatos volt az útvonal, kicsit dimbes-dombos, jártunk a belvárosban, lakótelepeken, hajókikötőben, exkluzív városnézés a javából. Egy hosszú tengerparti egyenes után szakítottuk át a képzeletbeli célszalagot, kéz a kézben a férjemmel. Ez az a pillanat, ami minden küzdést, harcot, nehéz, izzasztó percet megér. Megcsináltuk, Helsinki már “csak” a miénk. 
Köszönöm.

Az 1. részért kattints ide

A 2. részért kattints ide

 

 
Sokat tanultunk abban az 1-2-3 hónapban. Magunkról, a környezetünkről, a minket körülvevő emberekről. Talán tanultunk belőle. De ami a Spirálstabilizációt és a Tudatos testtartást illeti....
Rengetegen kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, mert a megszokott elengedhetetlen segítség a derék-, hát-, nyakfájós problémáikra nem volt elérhető: a masszőr, a gyógytornász, a mozgás oktató. Egyedül maradtak a fájdalmaikkal, rendkívül kilátástalan volt és nem lehetett látni a végét.
Kivételezett helyzetben voltak azonban azok, akik korábban megtanulták a Spirálstabilizáció módszerét.
Egy olyan technika volt a kezükben, amivel minden külső segítség nélkül, egyedül, önállóan gyakorolhattak nap, mint nap.
Nem kellett hozzá sokféle eszköz, gép, amit sem tárolni, sem kezelni nem tudtak volna. Nem kellett hozzá egy másik ember, aki elmondja, mit csináljanak.
Kezükben volt a megoldás. (Természetesen nem jelenti ez azt, hogy a masszőrökre, gyógytornászokra, mozgás oktatókra ne lenne óriási szükség. Pótolhatatlan a munkájuk, köszönet érte!)
De, ha minden, önállóan végezhető módszer nélkül maradsz, mert mindig másokra vagy utalva, mihez kezdesz?
HA MÉG EGYSZER ILYEN HELYZETBE KERÜLSZ MIT CSINÁLSZ? NEM KELL EHHEZ MÉG KARANTÉN SEM. GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?
 
Íme egy visszajelzés egy tanítványomtól:
 
"Tulajdonképpen szerencsés lettem a karanténnal! 2020 -ban - január-februárban -végeztem el a tanfolyamot, de még nagyon bizonytalan voltam. Nem sikerült minden mozdulatot rögzítenem, így azonnal előfizettem a márciusban kezdődő karanténos online gyakorlási, tanulási lehetőségre. Minden nap gyakoroltam. Ennek köszönhetem, hogy egyszer csak azt vettem észre, nem fáj a vállam -másfél év szenvedés után -, és a csípőproblémáim is megszűntek. Azóta is gyakorlok, mert így érzem jól magamat: FORMÁBAN VAGYOK!"
Fábiánné Simon Klára

 

Egyszerre túl sok feladat végzése kiégéshez vezethet

Az úgynevezett „multitasking”, vagyis több feladat párhuzamosan történő végzése, egyszerűen telíti az elmét és folyamatos nyomás alatt tart. Nem csoda, hogy ez az egyik legkárosabb, ugyanakkor leggyakoribb rossz szokás. Téves elgondolás, hogy hatékonyabbak vagyunk, ha több/sok feladatot igyekszünk egyszerre ellátni. Rövidebb idő alatt éred el a kitűzött célt, ha egyszerre egy dologra fókuszálsz és azt igyekszel a lehető legjobban megoldani.

 

Szokásaink meghatároznak minket. És semmi sem tud olyan kártékony hatással lenni a kreativitásra és a produktív, eredményes életre, mint a rossz szokások. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet éljünk, mely elégedettséggel tölt el minket, fel kell szabadítani magunkat rossz beidegződéseinktől. Mindez – főleg az első lépések megtételekor – nagy erőfeszítéseket és odafigyelést kíván, de a pozitív változások csakhamar igazolnak afelől, hogy jó úton haladunk.

Ahhoz, hogy tudd, mit kell tenned a hátfájás ellen, érdemes tisztában lenned vele első lépésként, hogy milyen állapotban van -legalább külső ránézére - a hátad és milyen a testtartásod. Sok mindent megállapíthatsz te magad is akár orvos segítsége nélkül is.

Tudod milyen a helyes testtartás? Nézd meg magad most oldalról!

Jó ötlet az is, ha megkérsz valakit, hogy fotózzon le oldalról, és ellenőrizd az alábbiakat:

Mikor gyerek voltál, sokszor szóltak rád, hogy húzd ki magad? Sikerült "úgy maradnod"? 

 
Mire felnőttek lettünk, egyszerre csak azon kaptuk magunkat, hogy nem csak rossz a tartásunk, de akár már fájdalmaink is vannak emiatt.
Ha rossz a tartásunk, fájdalommal fizethetünk érte. A rossz testtartásnak azonban számos oka lehet.

Ellenőrizd le te magad! Megnézted már ilyen szemmel magad a tükörben? Tedd meg még ma!
Tanácsos fehérneműre vetkőznöd, mert laza ruhában nem fogsz mindent látni. Nézd meg az alábbikat ma elölről!